Holnap…
szürke gomoly
a jós száraz ajkain.
Ma jól vagy,
ringat idegen fészek,
dülledt szemű avatott ítészek szájában
rántott hús a törvény,
de holnap,
holnap ki kell alakítanod
a rongyos kártyalapok közé
veszett jövőt.
Vállat von ránk a történelem.
Szövevény a fontos,
az ember jelentéktelen,
negyedpókok szőtte
fekete nyálfelhőkbe
ragad a kor.
Pedig számoltunk és számítottunk
legalább egymásnak
valamikor.
Örvény vagy,
forgolódom benned,
felkavart hordalék,
szerelem –
locsogsz fülembe,
s leveted rögtön, mit
faladra hordanék.
Víz a hangod, én már magamból alkotom magam.
A valóságot húzom
takarómul,
ha fázni kényszerítesz,
s túllátok hűvös cseppeden,
nem a kő, víz
forog,
csak a helyzet,
az ezerszer átkozott,
belső szabálynak szegülő
muszáj.
Te nem látod,
de nézd,
eléd hordtam a világot.
Hitel ölelte magánmezők
zöld ölén
levegőbe fúlt naphajú gyerek,
horpadt mellén súlyos
nincssor és számtalan
„sajnos nem lehet”.
Ma jól vagy.
De holnap,
holnap új premier,
arcodon precíz smink,
a jövőt kell
alakítanod.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Nagy Horváth Ilona
