kizökkent a világ,
ideálomat
benne találni tán –
azt mégse kéne,
de bökken?tlenül
e léghuzatból
odébb, azért se, nem;
ha már itt vagyok,
és b?nnel kellene
minderre válasz,
elfogadás, ébren
legább, hogy egyszer
éltem – úgy hívják ezt –
hát legyen, mi meg-
volt-van-lesz; szolgája
és ura vagyok:
bens?m és köpenyem.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.11. @ 19:00 :: Petz György