akadnak benne szó szerinti és kb. idézetek
mikorra megérted – már nem neked szól,
pedig szeretné, ha megértenéd, és általa.
az értetlen a szót okolja, bár a szó lepel,
s ha nincs mögötte élmény, értelmet se nyer,
csupán észjáték, szivárvány szelleme – de színtelen.
végy nagy leveg?t, aztán a víz alá, egész
a fulladásig. most beszéljük meg, miként volt
Babits fojtott szavával, feltörni vágyó szóival.
aztán irány a barlang mélye, ott, ahol a csönd már
testté lesz, akár a vaksötét, mert fekete az anyag lelke,
és himnuszok az éjhez, ha mindenképp tudás,
Novalis, csöndesen. aztán, mikor ‘az ember felj?,
lelke fényfolyam, a nagy mindenség benne tükrözik’ –
‘szállj ki, lelkem, keresd meg hazámat!’ lásd meg
már a föld és ég között a másikat, a tiszta arcot, ám
füröszteni hiába önmagában; s bár, ha másban is,
majd terítik épp úgy ki, és mégis érdemes, ha meg.
