idéz?jelesen írtam eddig – azért t?nt el a cím:
“tikkadmer”
“tikkadmer”
harmincéves kamasz
vagyok, tikkadó
kövér, anyám szeret,
apámat meg én
szeretném, de miér’,
hogy aki nincs, csak
azt kedveli szivünk,
tán nem is a szív
szeret, de agyunk lel-
kesül; hiányunkból
építjük fel már
majdnem magunk, mégse
leljük, mire miénk
reményünk: itt vagyunk.