Megszült egy nőnek nevezhető lény. Név, és bármi azonosítható adat nélkül.
Lehet így, mert az élet a fontos, s hogy Te inkább kórházban szülessél, ne valahol borzalmak között leljünk csepp testedre. Ha egyáltalán megtaláljuk…
Mert vigyázunk rád!
Építettünk paradicsomi gyerekfalut, ahol családban érezheted magad, mert tiszteljük a jövőt, és féljük az öregségünk.
Talán integettem is neked, amikor az udvaron játszottál Mamáddal, hiszen naponta megyek el arra. És gyönyörködöm bennetek, intézetis apróbb-nagyobbakban. S ha többet nem is tudok tenni, néha meghívlak pár társaddal, és hatalmasakat kortyolva hallgatom mosolyogva mesélt, megélt borzalmaitok. Árvácskák. De megpróbálunk segíteni… Ki, ahogy tud.
Csak azt nem értem, miért jött az a nagy autó…
Miért hallottam kétségbeesett, eget is felhasító sikolyodat, amikor két néni erőszakkal kirángatott meleg, megszokott fészkedből? És miért lobogtattak hivatalos papírokat, ami szerint négy boldog, családban eltöltött év után is kitoloncolhatnak, akár erőszakkal. Mert nem vagy magyar. Mert attól, hogy itt születtél, nem válsz azzá. Nincs itt helyed, nincs menedéked.
Menned kell az után a nő után, akit életedben sohasem láttál, és nem is fogsz.
Hallottam, egyszer még láthattad a Mamát. Keservesen sírva mesélte: nem eszel, és könyörögtél neki, hozzon HAZA. Soha többet nem talált rád. De tudnod kell, keresett.
Kicsi virágszálam! Nagyon féltelek.
Világ-szülénk valahogy mégsem féli öregségét.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.30. @ 12:48 :: Pulai Éva
