Rutin hajt, vagy az ihlet
(In my Craft or Sullent Art)
Rutin hajt, vagy az ihlet
Magánya – iparkodom.
Éj-csönd, csak a Hold tombol,
S e szeret?k az ágyban;
Ölelve egymás kínját.
Gajdol a fény, vajúdom,
S nem pénzért, vagy becsvágyban,
Hogy hódítsak rivaldát,
Mint ki b?bájjal boltol;
Csak nekik – az, mit titkol
Szívük, legyen mi illet.
Tombol a Hold, kivételt
Képez; e gy?rt lapokon
Nem írok más Nagy Arcról,
S a holtakért sem, kik sorban
Megkapták már a zsoltárt,
Csakis e szeret?knek,
Kik ölelték e kín-kort,
Kik nem díjaznak, s nem volt
Gondjuk munkám, s az ihlet.
In My Craft or Sullen Art
In my craft or sullen art
Exercised in the still night
When only the moon rages
And the lovers lie abed
With all their griefs in their arms,
I labor by singing light
Not for ambition or bread
Or the strut and trade of charms
On the ivory stages
But for the common wages
Of their most secret heart.
Not for the proud man apart
From the raging moon I write
On these spindrift pages
Nor for the towering dead
With their nightingales and psalms
But for the lovers, their arms
Round the griefs of the ages,
Who pay no praise or wages
Nor heed my craft or art.
Legutóbbi módosítás: 2019.07.09. @ 15:17 :: Rossner Roberto
