Seres László : Ágyunk a Hold

Bíbor a mennybolt

már elalélt

árnyat akaszt rá

földig a fény

köd üli keblét

vad paripán

este van

érett csend

a világ

harmatezüst tőr

döfte le őt

térden az éj

most fordul

a Föld

 

Jöjj ide drágám

bújj gyönyörűm

üstökös űrláng

kócos ölünk

ringat a felhő

csókol a szél

hogy ne legyen ő

csak Te meg Én

csillag a párnánk

ágyunk a Hold

hajnalig

aztán

lesz

valahogy

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.08. @ 14:54 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.