Bíbor a mennybolt
már elalélt
árnyat akaszt rá
földig a fény
köd üli keblét
vad paripán
este van
érett csend
a világ
harmatezüst tőr
döfte le őt
térden az éj
most fordul
a Föld
Jöjj ide drágám
bújj gyönyörűm
üstökös űrláng
kócos ölünk
ringat a felhő
csókol a szél
hogy ne legyen ő
csak Te meg Én
csillag a párnánk
ágyunk a Hold
hajnalig
aztán
lesz
valahogy
Legutóbbi módosítás: 2010.03.08. @ 14:54 :: Seres László