Seres László : Aprócskák

METAMORFÓZIS

 

Reszket? árnyak karjába d?lten

ringat az égi zöld selyem palást

bódult testem eggyé vált a földdel

belém ereszti gyökerét a hárs

 

 

HAJNAL

 

Álmos bakfis még a hajnal

karomba d?l kócos hajjal

tüzet hoz ölében a lélek

hogy veled újra elégjek

 

 

RÓZSÁIM

 

Sors-tépett vérz? szirmaid

bánatkönnyek a szemedben

nekem sarjadó rózsa mind

ahogy azt rég megszerettem

 

Felek vagyunk az egészben

viráglugasok és múzsák

megyünk együtt kéz a kézben

a remény meg a szomorúság

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.21. @ 11:49 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.