Seres László : Tudnod kell…

(Anyám intelmeihez)

Tudnod kell fiam

szólt Anyám s ajkán elhalt az ima

sorsod a mennyben

fenn a csillagokban van megírva

 

Teremtett lélek

mind gyarló akit önzőn hajt a vágy

titkos ösvények

rejtelme vonz magához bárhol járj

 

Megkísért a szó

a gonosz is Istenhez emelne

bűnre csábítva

mintha csak az univerzum lenne

 

Végpusztulásként

érdemül balga világot mímel

füst s lángoszlopok

vak hevében  hol nincs már égi jel

 

Csak Istenben higgy

még rád vetül árnyéka a Földnek

fáklyaként terítsd

magadra őt égő szemfedődnek

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.03.18. @ 06:05 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.