Magasztalt a lantod engem,
frontra vitt, s feláldozott,
éhes lelkem ágyra szállt,
megszült itt, ott eldobott.
Nem futok, hogy sarkamra lépj,
nem szívom az életet,
befogom a számat is,
ha megölsz újra éledek.
Átrágom a tegnap testét,
vérrel írok holnapot,
álmaimban nálad járok,
mindig máshol, s ugyanott.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.21. @ 21:19 :: Serfőző Attila
