Elég jó vagy már anyag.
Hátrad?lhetsz,
Nyitott ablaknál szell?ztet
Üdvös vagy te
Sejtek szövevénye
Ballaszt hanyag
A káosz üdvös
Szöv?dménye.
Túl értékeled megint magad.
Kitaláltak
Halott ügyeknek szenteled
Agyad sárga
Ügyes dalárda
Magvas gondolatok
Karcolodnak
Koponyád falára.
Remek indok a fekete
Zászló
Hatásos lelép? okán
Titkos tárgyak
Meleg odvára
Emlékszagú lehellet
Frissen tart
De magába.
Bezártság érzet a szabadban
Ügyes mellékhatás
Kissé torz nemdebár’?
Hol a határ
Ha már se látó
Se horizont
Minden tartalmaz mindent
Ne is mond
Úgyis csak valami cipelhet
Nem bírom magam
Elviselni sem magam vállán
Ügetni nem tudok
Kiterjed
Körét az égen
Húrelmélet?
Azt is megunom
Csak hogy mindig barátságosabb
Az ég mint
A föld bármikor bármennyit nézem
Túl nagy a gravitáció
Egy vágás
És elvérzem
Savanyú hogy a föld
ezen kincse
Nem ér egy peták
Ott se itt se
Hol vannak a kamerák
Rövid emlékem magamról
Épp meggyúló filmszalag
Gúnyos mélységeibe
Mosolyog és így farag
Véges márványtömbjéb?l
végtelent a véglet
szatír b?nösb?l
kit?n? vítézt egy
ádáz csata
elfelejteti vele
végzett vele az élet
pedig az élet volt a végzete.
