Tiszai P Imre : Elűztél

Nyomtatás

Elűztél,

a gőg csimpaszkodik szád sarkában,

szemed csillogását

fakóra váltja a harag,

ajkad néma,

szavad dacosan elhallgatott,

mosolyod

dermedten arcodra fagyott.

Amit akartál elérted,

már temetem a reményt,

nem hiszek a holnapban,

sápadt arccal nyugalmat keresek

ebben az átkozott világban,

halott virágok kertjét,

hol fáradt testem

a múló időbe fektetem.