Tiszai P Imre : Végtelen idő

Nyomtatás

Az idő

felfoghatatlan módon végtelen,

halott homokszemek peregnek.

Megállítanám, de béna kezem,

a lehetetlen is megtörténve múlik el.

Tegnap-ma-holnap,

befon az idő,

s, hogy mégis győzz felette,

csapj bele!

Fájni fog?

Talán,

de nem számít,

a múlt-idő vére

folyik halott kezedre.