Kilenckor találkoztak a tavaknál, az iskola csak délután egykor kezdődött, addig kimentek a kiserdőbe. A nagy tó felől keskeny földút vezetett az erdőn keresztül, úgy másfél kilométer után egy útelágazásnál volt az a rész, amit a fiúk kiserdőnek neveztek.
A második világháborúban német hadianyagraktár volt itt, régen fel lett számolva, mégis a környéken még most is rengeteg érdekes dolgot lehetett találni. Szerteszét hevert ágyúlőszer hüvely, repeszdarabok, éleslőszerek, akadt kézigránát, voltak gyújtózsinór darabkák.
Sőt egyszer Bozóki egy német páncélsisakot talált, ezt a kirándulásokon mindig magán hordta, úgy nézett ki vele, mint egy kondérba szorult fejő Miki egér.
A környéket a veszély miatt szigorúan tiltották az iskolában, ám ők öten mégis sűrűn felkeresték.
Az első időkben csak nézelődtek, keresgéltek, és összehordták, amit találtak. Később a talált lőszerekből kihúzták a lövedéket, kiöntötték lőport és meggyújtották. Hosszú, sárga lánggal égett, jól szórakoztak rajta.
Később gyújtózsinór darabkákból hosszabb szakaszt készítettek, és a földbe, kis mélységbe elásott lőpor és ekrazit darabkákhoz vezették. A végét meggyújtva a tőz gyorsan végigfutott a szakaszon, és fülig érő szájjal figyelték, ahogy a durranás gödröt váj a talajba.
Azután használt puskalőszer hüvelyéből kis ágyúkat fabrikáltak, és az „Egri csillagokban” olvasottak szerint megtöltötték puskaporral, lefojtották papírral, és sörétgolyókat lőttek ki vele. Nem volt túl hatásos, mert a hátul reszelt gyújtólyukon megszökött a gáz nagy része. Igazából csak egyszer sikerült nagyobbat lőni, amikor Hintás kitette lőtáblának a féltett zsebtükrét, amin kedvenc csapata, a Honvéd fényképe volt. Ezt a Hanzel Bandi egy lövéssel szétlőtte.
Azután ezzel is felhagytak és valamelyikük kitalálta, hogy a sok-sok bombatölcsér valamelyikében rakjanak tüzet, és dobáljanak bele lőszert.
A környező fenyők alól száraz gallyat gyűjtöttek, meggyújtották, a tűzbe beledobtak egy marék kisebb lőszert, és elbújtak egy másik bombatölcsérbe. Hamarosan egymásba érő robbanások sorozata kezdődött, nagyon jól szórakoztak rajta. Később azután nagyobb lőszerekkel is megtették, de ennek a hangja már messzire hangzott, ezért nem mertek ott maradni. Bedobálták a tőzbe, aztán sietve elindultak visszafelé. Vagy száz métert is megtettek, mire a dörrenések felhangzottak.
A mai napra viszont különleges eseményt terveztek. Egy fel nem robbant, rozsdás szárnyas aknát akartak tűzbe tenni. Borzongva gondoltak rá, hogy ez tényleg veszélyes, és ekkora robbanást talán már a városban is hallani lehet.
Óvatosan közelítették meg a helyszínt, Bozóki előrekúszott és pár perc múlva jelentette, hogy tiszta a levegő, senki sincs a környéken.
Gyorsan, hatékonyan dolgoztak. Hanzel Laci és Szárnyasi száraz füvet, fenyőtobozokat, gallyat halmoztak fel egy nagy bombatölcsérben. Hanzel Bandi elment az aknáért, amit nemrég dugtak el a közelben, Bozóki meg Hintás pedig a közelben őrködtek.
Amikor minden kész volt Hanzel Laci fütyült, összegyűltek, Bandi óvatosan felrakta a szárnyas aknát a rakás tetejére, majd a Szárnyasi meggyújtotta.
Hamar lángra kapott a tőz, és a fiúk lélekszakadva elszaladtak vissza a tó irányába. Akkor sem álltak meg, amikor Bozóki egy kiálló gyökérben megbotlott és jókorát esett. A keze vérezni kezdett, a sisak leesett a fejéről és messzire gurult. A zsebkendőjével betekerte a kezét, aztán felkapta a sisakot és lélekszakadva rohant a többiek után.
Néha lelassítottak, izgatottan füleltek, várva a robbanást. De semmi sem történt, így azután lassú sétára váltottak, és szinte meglepetésként érte őket a felhangzó hatalmas dörrenés. A dombok, fák másodpercekig visszhangozták.
Újra futásnak eredtek, pár perc múlva már a nagy tónál voltak, amikor a távolból kiabálások hallatszottak, majd kisvártatva autósziréna vijjogása. Az is hosszan visszhangzott.
— Hú-ú gye-gyerekek, mi-mi a fene történhetett? Csak nem e-elkapott va-valakit?
Ezt Szárnyasi kérdezte, aki ha izgatott volt, mindig dadogott. Valamennyien megszeppentek. Hanzel Laci, aki elismerten a vezér volt, megszólalt.
— Gyerekek, ha kérdezik, mi ma nem is találkoztunk! Nem voltunk sehol, semmiről sem tudunk!
Elváltak, és valamennyien siettek haza. Hintás fél egykor érkezett haza, anyja már várta.
— Már megint hol csavarogtál? Mindjárt kezdődik az iskola, gyorsan mosakodj meg, az uzsonnát betettem a táskába. Ne felejtsd el megenni!
Felkapta a táskát, kiviharzott az ajtón, de az iskolába nem mert elmenni. őket, az iskola mákvirágjait mindig elővették, ha a kisvárosban valami disznóság történt. Félt.
Inkább a folyónak vette az irányt. Üldögélt keveset a parton, aztán elővette az eldugott horgászbotját. Fogott pár legyet, és bedobott. Kellemesen sütött a nap, kapás is volt, halat is fogott, a horgászás most még sem hozott örömet.
— Mi fene történhetett? Valaki ott járt a robbanáskor? A fenébe, de nagy marha vagyok, hogy összeálltam ezekkel a hibbantakkal!
Felködlöttek előtte az osztályfőnöki órán mutogatott képek robbantási balesetekről, leszakad kezek, véres testek. Ezt azért adták körbe az iskolában, hogy elvegyék mindenki kedvét a lőszerrel való játszadozásoktól. De nem igen érdekelte őket, úgy gondolták, hogy értenek hozzá.
Azután a várható büntetés jutott eszébe, igazgatói intő, kicsapás az iskolából. Meg az anyja képe.
Nehezen telt a délután, és amikor az evangélikus templom órája elütötte az ötöt, összeszedelőzködött. Rettegve, óvatosan osont be a lakásba, körülszimatolt, de semmi fenyegetőt nem érzett. Nyugalom volt. Úgy tett, mint aki az iskolából érkezett, szidta a matek tanárt, téblábolt. Azután leültek a vacsorához. Izzadt a keze, nem mert felnézni a tányérból.
A csendben megszólalt a nővére.
— Hallottatok a balesetről? A nagy tó fölötti erdőben 11 felé két favágóra rádőlt egy fa. Rossz helyre álltak, mentő vitte őket kórházba nagy szirénázva, egyikük még most is bent van, mindkét lába eltörött. A másik a Galgóczi bácsi volt, de őt már hazaengedték.
Hintás megmerevedett, bamba képpel nézett rá.
— Mit bámulsz, te majom? — nézett rá a nővére —, hát nem veled történt…
Legutóbbi módosítás: 2010.03.05. @ 12:33 :: Torjay Attila