Tóth Zsuzsa : Lángolás

Lángolás

 

Lehullik a Nap szíve a Földre.———–  Nap szíve—ez enyhe képzavar

A lecsorgó melegt?l

a száradó széna lobot vet,

s lángolva pusztul.

H? és h? összecsap,

s a tikkadó csöndbe

beleordít a t?z ropogása

lobogva,remegve.

A méteres lángok dühét

fékezni nem lehet.

– Nincs közelben víz!

S a parasztok némán állnak

fejükr?l levett,

s kezükben tartott kalappal.———–kalapokkal, ha többen vannak…

———————————————————————————————

Nem ért be ez a vers. Nem tudni, mit akar, mit üzen. Persze,

nem fontos üzennie, elég, ha fest, de valahogyan ezt sem

éreztem, az az igazság, hogy nem mozdult meg bennem semmi

az olvasásakor 🙁

Legutóbbi módosítás: 2010.03.12. @ 17:19 :: Tóth Zsuzsa
Szerző Tóth Zsuzsa 26 Írás
Magamról csak annyit,52 éves vagyok,elvált.Két felnőtt gyermekem van. Nagyon szeretem a verset akár olvasni,akár írni. A vers,az érzéseim legkifejezőbb formája.