Háztet?kre ásító fekete ?r,
a kitátott szájban téglák a fogak,
a romos ablakban egy kisfiú ül,
megrepedt hangon egy dalt sír a huzat.
A mélység torkában fuldoklik az utca,
éjsötét rongyok szétszórva az égen,
horkol a város minden mocskos cucca,
szedáltan hever a holnap, a régen.
Verítékkel kevert vér fröccsen a k?re,
szíjak között verg?dik nyihogva a ló,
ostor alatt táncol vörös habos b?re,
az el?adás csak ínyenceknek való.
Remeg? inakkal fénytócsába gázol,
tombol a téboly, jajgatnak a falak,
tükör tekintete senkit sem vádol,
az ablakban fent ül a csendes alak.
Legutóbbi módosítás: 2010.03.31. @ 09:29 :: Vadászi Árpád