Zalán György : András bácsi

2001-ben halt meg az utolsó magyar hadifogoly, Toma András. 1945-ben hurcolták el a Szovjetunióba. Két és fél év múlva egy munkatáborba vitték, majd egy elmegyógyintézetbe, ahol 53 évet töltött. Orvosok, újságírók, közel száz ember segítségével 2000-ben tért haza, talán rokonaihoz… Temetéséről a honvédelmi tárca gondoskodott.

 

 

távol messzi hazájától

hívságtól világ zajától

mankóját ölébe fogja

egyik nap a más után

ameddig tudta ép eszét

gyakrabban nézett szerteszét

ő az elmeotthon foglya

ötven éve már talán

hogy hívják? nem is érdekes

egyik nap a más után

ötven éve már talán

 

egyszer szép ruhás emberek

lármás nagy hada lepte meg

elméje sötét néma kút

kik kérdezik mit és minek

egy percre el nem engedik

estig kérdik majd reggelig

felkavarják a vakuk

már a kérdést sem érti meg

hogy hívják? ez már érdekes

elméje sötét néma kút

felkavarják a vakuk

 

mondták hogy András az ő neve

mondták hogy szörnyű az élete

mindenki várja már haza

minden másképp lesz ezután

indulni kell határon át

várják a testvérek komák

hívja őt a Magyar Haza

– Mi az? kérdezte riadt-sután

indulhat már az egész sereg

mindenki várja már haza

hívja őt a Magyar Haza

 

csókolják ölelik sokan

könnyes mosollyal boldogan

soha nem látott valakik

emlékszel – ez majd minden szavuk

az én rokonom – bátyám – öcsém

erre jobban emlékszem én

felhallatszik az ablakig

már mindenre vannak tanúk

hozzám gyere – követelik

soha nem látott valakik

felhallatszik az ablakig

 

egyszer a szép ruhás emberek

hada egyszerre unta meg

maradt a szegény új család

kérdések – másra válaszok

már nem idegenben szenvedő

a kárpótlást rég lekéste ő

nem forognak a kamerák

nincsen már erre semmi ok

kész van a riportfilm, regény

maradt a szegény új család

nem forognak a kamerák

 

Csenget a postás – csomag, levél

nagy csomag biztosan sokat ér

egy műláb szép tiszta csillogó

azt írják viseld boldogan

mankót örömmel elveti

ha már lábát viselheti

– a másik lábra volna jó –

mit tegyen hát és hogyan

szép ajándék amit kapott

egy műláb szép tiszta csillogó

a másik lábra volna jó

 

András a tuskóig biceg

a nagy fejszét ragadja meg

– ne menjen kárba a faláb –

meglendíti lecsap vele

és ha majd beheged új sebe

csodálkozhat minisztere

az ország a haza a család

egyenesbe jött élete

ezt összehozta a nagy csapat

– ne menjen kárba a faláb –

az ország a haza a család

 

András egy padon a ház előtt

lesi az éppen érkezőt

mankóját ölébe fogja

egyik nap a más után

a postást várja már nagyon

az obsitos hadnagyon

baj ha csak egy lábra futja

a miniszter is tudja tán

vár remél és bizakodik

mankóját ölébe fogja

baj ha csak egy lábra futja

Legutóbbi módosítás: 2010.03.15. @ 06:19 :: Zalán György
Szerző Zalán György 184 Írás

1952-ben születtem. Voltam tengerész és nyomozó, mérnök és lakatos, divatárukészítő és "telefonoskisasszony", rakodómunkás és ügynök... Most nyugdíjas vagyok, sőt, ingyen utashatnék, de mivel gyárilag ott lakom, ahova más drága pénzen nyaralni jár, így nem megyek sehova... A család: 72 óta vagyunk együtt nejemmel, fiam 75-ös, lányom 80-as. Itt is, ott is lányunokám született. Nagyon szeretjük egymást, de ritkán találkozunk, gyerekeim külföldön élnek. Örülök, hogy Válóczy Szilvi felhívta a figyelmemet a Héttoronyra! Remélem, nem bánja meg, és méltó leszek a társasághoz... :) Honlapjaim: http://zalangyorgy.hu és http://kertigrillem.hu