Gyomrom helyén egy kockakő van.
Nyelvem egy száraz rongydarab.
Térdem remeg, és űzött szívem
kétszázat ver egy perc alatt…
Szemeim előtt táncra keltek
házak, a fák, a villamos.
Úgy telnek percek, másodpercek,
hogy már az EEG-m lapos.
Egy gondolat jár körbe – körbe
üres agyamban, semmi más.
Vajon milyen lesz, és utána
lesz-e még másik találkozás?
Készültem. Százszor eldadogtam
betanult első mondatom.
Félek, hogy nem fog létrejönni
azonnal majd a vonzalom.
Talán majd az, mit néki hoztam
megnyitja szíve kapuját!
Bevallom, azt is gyakoroltam,
hogy majd miképpen adom át!
* * * * *
Szorosan melléülve, balra.
Anyósülés a jobbomon.
Harmincezer a borítékban
elég lehetne, gondolom.
Negyedszer vágok már neki,
hogy megszerezzem a jogsimat,
háromszor voltam meggyőződve:
– a vizsgabiztos megszivat!
Közben azért befészkelődött
agyamba még egy gondolat:
Pénzért vett jogsival az ember
biztos, hogy jobban tolat?
Legutóbbi módosítás: 2010.03.22. @ 10:00 :: Zalán György