Nem tudom, hogy milyen színű
szeme van egy zsiráfnak,
olyan nagyon magasan van,
mert hosszú a zsiráfnyak!
Egy zsiráfnál a nyakleves
nem kis dolog, az biztos,
és vagy harminc kiló kosztól
lesz egy zsiráfnyak piszkos!
A zsiráf egy ínyenc állat.
És, ha nyel, hát jobbára
ötméteres nyakon ér le
a falat a gyomrába!
Minden centi élvezet, míg
leér a hosszú nyakon…
De amikor hányni kell! Az
egy iszonyat! Borzalom!
Arról ne is álmodjon egy
zsiráf, hogy meleg kaja
kerülhetne a gyomrába!
Kihűl! Ez is egy baja!
Viszont úgy nem tornyosulnak
egy családban a bajok,
hogy egy zsiráf azt mondhatná:
– Ezzel már torkig vagyok!
Ha két zsiráf pereskedik,
az egy jó hosszú menet,
hisz a nyakasság jellemzi
mind a kettő ügyfelet!
Kiszsiráf az iskolában
tornaórán az első,
de fedett a tornaterem,
mi lesz vele, ha felnő!
A zsiráfok a színházban
nem ülnek az erkélyre,
nem hiszem, hogy akár egy is
az erkélyre felférne!
Beteg zsiráf a kórházba
– úgy hallottam – nem ment át,
mert csúzlival kéne lőni
szájába a tablettát!
… És kettőt már szemközt lőttek.
Így a gyógyszer halált hoz.
Nem szeretnék, hogy kórházban
holt zsiráffal találkozz!
Panaszkodik a kiszsiráf:
– Nem láttam apám régen,
pont, mióta a sok felhő
gyülekezik az égen!
Esőben a lába ázik,
de nap süti a fejét.
Ő soha nem szagolt szmogot,
orráig a bűz nem ért.
Azt se tudja, hogy mi – vagyunk.
Magányos lény ő szegény.
Azt hiszem, hogy sajnálhatjuk,
hiába oly nagylegény!
Legutóbbi módosítás: 2010.03.09. @ 07:52 :: Zalán György