B.Tóth Klári : Buszon

Nyomtatás

Hogy itt ülök, a busz repít, az iskoláig ér,

a gondolatfonál feszít, nem ám hajókötél…

A szél gurít fejem felett gubancos felleget,

hogy oldanom a föld szinét a kékben nem lehet.

Ülök, a busz meg átrepít a b?zl? városon,

Belém ivódva múlt jöv?, a kétely átoson

a szürke kéregállomány alatt tudattalan,———————-

de küzdenem ma ellene úgyis haszontalan.——————nem szerencsés fosztóképz?s rímpárok

Már itt ülök órája és buszom életre kel,

köhög, hörög és fúl vele légút, tüd?, kebel,

recsegve búg, és rengve ring, de lássatok csodát:———

mi dísziti, milyen dudor, a busz két oldalát?——————

kitátott szájjal ámulok, s kapom elé kezem,

buszunk repül, a kék egekbe nézd, emelkedem!

Elunta már a földi út viszontagságait,—————–

és célba ér, kibontva csuklós angyalszárnyait.———————–megint a rímekkel van bajom……..

Alant a nép csak fújja: nézd, itt hagy házat, hazát,————

? távolodva hallja még a szemtanúk dalát.—————— és dettó….

———————————————————————————————————

Klárim kedves, jó lenne, egy-két képz?s, vagy ragrím felett még szemet is hunynék, de kicsit sok van most itt ezekb?l… 🙁