Igen! Fáj, de
Nem írhatom ki magamból,
mert akkor az agyamban törölnéd el!
Szétkennéd bennem amit kerestem,
s hiába igyekeztem, nem leltem fel.
Magamba zártam. Magamba’ fájva
kutatok utána. Már nem érem el.
Pedig körmömmel téptem,
sebembe véstem azt a képet.
(Nagy hiba volt.)
Lelkemben jártál, s nem vigyáztál!
Talpadról lehullott homok vagyok.
Könnyekben hoztam, magamból loptam
neked a mindenség egy szeletét…
(Ajándék volt.)
A parton álltam, s ahogy felszálltam,
visszanéztem a földre még.
Karom kitártam, csak akkor láttam,
egyedül maradtam a part fövenyén.
Nem írhatom ki magamból…
Belém fagyott a naptól rohanva elcsent
törékeny fény. Az érzés amit véltem,
rég árnyékba égett.
(Talán nem is volt.)
Nem írhatom ki magamból,
hát üvöltöm, hogy hangomtól
végre te is fájj, nagyon…!
De a nyilakat most is kihúzom,
már heg sem marad a múlton,
s amíg szívemre simítalak,
ölelő karom kettőnket
egy pók hálóján szelíden
újra elringathat…
Legutóbbi módosítás: 2010.04.27. @ 05:59 :: Bakkné Szentesi Csilla