Döngettem dobra mellet,
szűköltem, hogyha vertek,
de bajra bírt szívemben
egy kisgyerek kesergett.
Mentem, csapódtam, jöttem,
bóklásztam szélütötten,
akárhol kóricáltam,
sütött a nap fölöttem.
Ha zsákutcába értem,
fordultam – visszatértem,
s vigyorgott ráígérve
megesett tévedésem.
Ha vártam virradóra,
taktust lassult az óra,
nagy, nehéz álmok ültek
az időmutatóra.
Ha fájtam is, daloltam,
utolsóként a sorban,
de kék egemig értem,
s magam szolgája voltam.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.08. @ 07:57 :: Böröczki Mihály - Mityka
