Elég a daktilusokból!
Anapesztusaimra cserélem a ritmust… 🙂
Anapesztusaimra cserélem a ritmust… 🙂
Iramodnak a kis patakok lefelé a hegyekb?l
homokos kavicságyra zuhogva a sziklaperemr?l
Kanyarogva visz útjuk – a tervüket így is elérik,
s az erek mohazöld kövein tarajoznak a célig –
Hova ívni siet föl a síma hasú hegyi pisztráng:
szeme dülled, er?szakosan tör a célja felé – nászt
követel, tejet ikra fölé kibocsátva e táncban;
sok – er?tlenül ejti magát a habokba – halálban
szeme tört – a sirály belevág, kiragadja sebest?l,
de a halrajok újra felúsznak a messzi vizekr?l
Ivadékaik el sose fogynak – az ösztön er?sebb –
Fajuk élni akar, s diadalt arat – ?zi a Végzet…
Igen, élni az életet! Így is akár – belehalva…
Lehet így, de az ember a földön a létre nemet mond,
s csak a csontja marad – ha marad – pora szétfut a széllel.
