Mitológia – kissé másként…
Ha átölel téged reszket? két kezem,
szíved tombolását magamban érezem
Oidipusznak vétke sújthatja lelkemet –
Istenek – elfogadom büntetésteket!
Apám, és szerelmem te vagy – már nem titok –
Bens?m zeg-zugában parázs-ajtót nyitok
Rád gondolok mindig – két szemem könnyezik,
hisz’ b?nös a vágyunk, mégis kéredzkedik!
Rettegve hordom a kínt, de nem vádolom
magam, se’ téged, csak ?rjít a fájdalom,
hogy látnom kell háborgó szenvedésedet
Marcangolod magad – nem kényszerítve rám
a b?nt, mi nem más, mint bemocskolt élvezet –
érzés, mit?l – vérz? sebként – hallgat a szám