Az idegrendszeren túl, ahová én is kisodródtam,
itt már a ténysebesség is kilapul.
Vibrál a rég üres tér bennem,
Behálóztad hős szatellit lelkem.
Műsorszóró szívem 3Dben nyomja az adás(t).
Csak távoltartó végzés ez a műholdon lakás.
Ezer antennám van,
többszáz jeladóm,
sok elhagyott rajongóm,
nincs előfizetőm, se bíztatóm,
nincs se vész, se helyzet
mégsem unatkozom
soha.
Neuronerdők viharában
gyakran felszalad az idő pulzusa,
olykor megmérem a térnyomását,
én, a ház nélküli doktor.
Kérlek, mesélj a bajokról
Hírallergia vagy témanátha?
A gyógyszerészed volt már
nálam regisztrálva?
Én a szatellit szív gyógyítom a légkört
Én a szatellit szív teret hódítok
Én a szatellit szív képeket teremtek
Én a szatellit szív több dimenziódba eljutok
A valóságcsatornán ma alig van reklám,
a szerelmi drámát megszakítván
csápocskáim teljesen kinyúltak
Tőled.
Mondd a te álmod milyen?
Szintetikus fogselyem?
Kalóriaszegény mosópor?
Sebeket hámosító csokipuding?
A lélegzeted környezetbarát?
Mit mondd ma a nézettségi index,
ha leviszem a lázam, végre rám tekintesz?
Szatellit lelkem csak szórja szét a képet,
talán beléakad a tévékészüléked.
Szerelem a kábelt, láthatatlan drótok,
a régi instant zárlat teljesen feloldott,
mégis, ha megszólalsz határozottan, halkan
az adásszünet bennem szinte korhatártalan.
Azt szeretném, ha te lennél a pilot és a folytatás
parabolatányéromban a férfióriás
tartósítószer és cukor hozzáadása nélkül,
(is romlatlanul)
Tudnod kell, nekem nincs kanalam, se étvágyam,
itt a gravitáció is gyenge
rosszul rögzítettek az alkatrészeim
a mérnökök sem tudják, mi bajom.
Elfogynak a jelek, mire hozzád érek
hiába veszi át szép minőségben a stúdió a képet,
a digitális égboltról félek visszahívnak.
A nap ha megvilágít, hullok mint a csillag.
Mi lenne ha várnál, s földet érnék nálad
zuhanás helyett?
Analóg a lelkünk,
a mi jelünket
dekóder nélkül is felismered.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Fenyvessy Szilva
