Készítette Maróti György, Maróti Györggyel
El?bb a hírverés:
2010. április tizedikén – a Költészet Napjának el?estéjén – lesz
Maróti György felolvasóesete
a Gödör klubban,
Párhuzamos életrajzok címmel.
A cím József Attilát és Francois Villont takarja, illetve fedi föl.
Az est zenéjét Víg Mihály szerezte, és ? is adja el?,
Magyar Péter társaságában.
Most a riport:
Kérdés: Miért József Attila és Villon? Hogyan kerülnek egymáshoz?
Válasz: Több választ is adhatok, habár nem egészen értem, miért kell föltétlenül víz- és t?zhatlan ok ahhoz, hogy az ember szeretteir?l beszéljen bármikor és bárhol?
Mindazonáltal: József Attiláról április tizenegyedike el?estéjén szólni meglehet?sen érthet?, ha már magát a napot, a Napot ezidén – tartok ett?l – elhomályosítjuk majd a választások els? fordulójával. Föl nem foghatom, hogy ha ünnepnapra – úgymond – (Húsvét, Pünkösd) nem tehet? választási forduló, miként kerülhet a Költészet Napjára, József Attila születése napjára?
Villon?
Hát hisz Francois Költ? volt a javából, nem? Elég is lenne ennyi, hogy az ünnep el?estéjén szóba kerüljön, de ezen túl még, dacára a korok nagy távolságának, minden id?ben éreztem id?kön, rendszereken, élethelyzeteken, korstílusokon átnyúló rokonságot József Attila és Francois Villon között. (Megjegyzem, e rokonságot maga Attila is érezte…)
Miféle rokonság ez?
Talán a soha meg nem alkuvó pörös szájú kifakadás a látszatok rendje, a rend látszata, a szabadságtalanság torokszorítása ellen; talán egyszer?en a lírai tágasság szövegeikben, verseikben.
Elég-e ennyi ok, hogy egymás mellé kerülhessenek április tizedikén?
Kérdés: Elég, persze! Más kérdés: miért te? Ki vagy?
Válasz: Amat?r költ?, író. Hangsúlyozom: amat?r. Szoktam erre a kérdésre Arany János panaszának fordítottját adni válaszul: lettem énektanárból énekl?. Történt ez úgy, hogy harminc év középiskolai tanítóskodás után mindenféle betegségek miatt leszázalékoltak. Ennek hét éve már: soha el?tte eszembe nem jutott volna irodalmi honlapot készíteni, pódiumra állva ágálni. Ami mondanivalóm volt költészetr?l, m?vészetr?l, világról elmondtam tanítványaimnak az órákon, ?k aztán tovább vitték mindenfelé, tudom. Elég volt ennyi, de ennyi sincs már, ezért mondom: lettem énektanárból énekl?, szégyenemre…
Kérdés: Harmadszor: miért Víg Mihály és Magyar Péter?
Válasz: Megint csak rosszul föltett kérdés. Helyesen így szól: hogyhogy ?k ketten? Mármint, hogyhogy kötélnek tudtam állítani ?ket, amat?r létemre?
El?ször is hadd mondjak valamit hamar: zenei ízlésem csillagos ege nagyon tágas, de legalább huszonöt-harminc éve annak, hogy három állócsillag fényl?en áll ezen az égen: Víg Misi, Másik János és Menyhárt Jen?. Utóbbi különösen az Európa Kiadóval forrt össze bennem, ahhoz a szeretetemhez mindig is hozzátartozott Magyar Péter; hogy utóbb aztán a Balatonban is dobolt, az csak ráadás… Érthet? voltam?)
Tehát: Mihályt régóta követem, hosszú id?n át, mint soha nem az els? sorban csápoló, de föltétlen rajongó, utóbb – öt-nyolc éve? -, mint szemérmes barát, ha beleegyezik, hogy ilyesmit állítsak.
Három éve lehetett, hogy el?ször – összeszedve minden bátorságom – megkértem ?t: közrem?ködjön zenéjével egy fölolvasóesetemen.
Tényleg: valódi meghökkenésemre, a szövegkönyv elolvasása után igent mondott, és azóta – ha jól számlálom – további három alkalommal tette meg ezt. Legutóbb tavaly szeptemberben, de akkor Magyar Péter nélkül, mivel ? éppen Ausztráliában csatangolt.
Egyszer pedig h?tlenkedtem is, de igazán csak azért, mert tudtam: nagyon sok a munkája Mihálynak, és nem akartam még én is terhelni, így aztán a Kelet-Nyugat zenekart kértem meg, és igazán remekek voltak a Fiúk, máig hálásan gondolok rájuk!
Kérdés: Miért meghökkent? Neked, hogy Mihály és Péter vállalják ezeket az eseteket?
Válasz: Aki ismeri Misit, az érti. Hiszen ? nem egyszer?en rock-zenész, hanem Költ?, épp ezért szeretem annyira. Márpedig egy Költ?nek nem lehet egyszer? valaki más szövegébe helyezkedve zenét szerezni, és azt el?adni. Hát ezért!
Kérdés: Végezetül: hogyan alakul az a szombat esti program?
Válasz: A felolvasóeset két részb?l áll majd, de azért nem kell nyugtalankodni, a két rész együttesen sem hosszabb egy óránál, a rövid, vörösbor-kortynyi szünetet is beleértve.
Az els? részben József Attiláról papírra vetett gondolataim, szövegeim szerepelnek, a Curriculum vitae és a Szabad ötletek jegyzéke hathatós támogatásával. E résznek Éltem, és ebbe más is belehalt már a címe.
A szünet után hasonló írások következnek Francois Villonról, ott meg a Nagy Testamentum adja a gerincet, és Az ?szi sárban már magamban járok az alcím.
Mivel azonban el?adóm?vész SEM vagyok, nem az ? szövegeiket olvasom föl, hanem a magamét, vagyis mindent, de mindent újragondoltam, amit ?k ketten írtak.
Mihály pianinón, Péter dobokon és meglepetéseszközökön (sejtegetem: ez mindig így volt) festik majd ugyanazokat a gondolatokat.
A háttérképeket – ez is már hagyomány – E. (Edina) állítja össze és fogja vetíteni. (Nem voltam udvariatlan: ? szereti, ha ezen az egyszer? néven hívjuk, olykor még az Edina kiírását is sokallja!)
Hangsúlyozom: nem vagyok el?adóm?vész, tehát az eset nem el?adó- hanem felolvasóeset lesz, és – természetesen – beléptidíj-mentes!
Kérdés: És – ugye -mindenkit szeretettel vártok a Gödörben április tizedikén este hétkor?
Válasz: Igen, ez így lesz!
Legutóbbi módosítás: 2019.09.11. @ 06:40 :: H.Pulai Éva
