pepitában szolfézst játszanak a
bokrok anyáknapja-csokrok
virágok ezeregy nappal meséi
a csillár égi fényében fürödve
egyszer? színekkel kötözzenek
össze s el?játéknak formát
bontok mint ruhát legombolom
mert a világnak szokása hogy
kegyetlen-mássá kényszerítsen
de én eltaszítom mikor legjobban
kívánja bukásom majd meger?szakolom
a szavakat hogy másmivé
szülessenek nap-énekeket ugatnak
kutya-holdak s a lila nyakkend?k
még mindig dalolnak én vagyok
a holnap képzavarok síkján
haladok s bizonytalan költ?iségben
halmozódnak a mondatok…
