Monokli-kék volt a szemed, akár a kettes metró,
amikor még a hintó volt a retró, vagy pityókás,
mint a Wagner bozontja – akkor se hiszem, ha
maga Óz mondja, hogy létezik ilyen búzakék.
A bánat brilliáns-zúzalékként ragyogott benne.
Kevés lennék neked, akár pékségben a penne,
és most úgy érzem magam, mint akit meghúzott
a vészfék – az utasok, naná, pökhendin nézték,
épp elég volt nekik, hogy ülve f?nek. Felcsapták hát
a fülfed?ket, csitított egykett?re az empéhárom.
Igen, az, de nem rémálom, csak a rend kedvéért
adott a kéz és a vészfék. Annyi vágány van. Vajon hova mész még?
Legutóbbi módosítás: 2010.04.09. @ 23:34 :: Kodaj Bálint