Nem működött már jól a prés, kedvenc könyvjelzőm kevés
időt adott nekem, egy óvatlan pillanatban könyvem éppen ott nyitódott,
ahová tettem őt, azt a bőrödből való kicsiny csokorka szőrt.
Százszor vizslattam át a szőnyeget, nedves tenyérrel
vonzottam magamra minden kis pihét, de nem tapadt
sem őszülőbb, egészen sötét szálacskád sem ujjaim közé.
Nem működött már jól a sosem volt kapcsolat, mit dédelgettem
éppen úgy, mint hogyha lenne; nem érezhettem szeretve magam,
s mintha csak te sem lettél volna igazán szeretve, fel sem bőgött
már a porszívó motor, amikor felszippantotta ágyamban
léted tanúival együtt azt a maréknyi port, amiben most az
részesülhet lent a ház előtt, aki derékig a kukába hajol.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.25. @ 14:14 :: Kőmüves Klára