Már megpattant a rügy. Így látom, mit rejtett; rózsaszín.
Hamar kinyílik majd s elhullik szélnek szárnyain.
Léte lényege pusztán csak áldozat,
ember szemének oltárán marad,
s mint saját szavad, ha ölöd,
csak, hogy jót szólj;
saját gyönyöröd.
Így ad ő,
a rügy,
pattan,
kibont,
mutat,
nevel,
tanít.
Túlnőni
enged önmagán, s úgy múlik el;
nem kapott, csak adott, de semmit se bán.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.09. @ 06:28 :: Kőmüves Klára