Kőmüves Klára : Rügyügy

 

 

 

 

Már megpattant a rügy. Így látom, mit rejtett; rózsaszín.

Hamar kinyílik majd s elhullik szélnek szárnyain.

Léte lényege pusztán csak áldozat,

ember szemének oltárán marad,

s mint saját szavad, ha ölöd,

csak, hogy jót szólj;

saját gyönyöröd.

Így ad ő,

a rügy,

pattan,

kibont,

mutat,

nevel,

tanít.

Túlnőni

enged önmagán, s úgy múlik el;

nem kapott, csak adott, de semmit se bán.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.09. @ 06:28 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 747 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))