Rabló idők feledés pongyolájába bújva kelnek át
a tudat ismeretlen hasadékai felett,
réseiken szippantják magukba a megtörténteket,
majd idegrengések tolják össze minden nyílását az agynak;
órák, napok – örökre bent maradnak.
Kint kérdésekről kérdésekre sétálnak a szavak;
ha szerda éj után következett a szombat,
a köztes percekért most mégis kit s miért okoljak?
(Különös anyag az az agyag,
amiből Isten formázta az agyat.)
Legutóbbi módosítás: 2010.04.23. @ 07:48 :: Kőmüves Klára
