A lépcsőházban mamaszoba szag volt reggel,
megvártam, amíg megegyezik vele az orrom,
hogy én már nem vagyok szerencsés, ezt nem
érezhetem otthon. A kiskertben ázott tulipánok
bóbiskoltak, egy kátyúban gyermeklánc szemek,
pár saroknyira innen eleredt az eső, meg sem állt
a boltig; felemelőnek nem mondható, amikor
kevés a kosár és sok a vevő, de én mindig kivárom
a sorom, ez az én saram, meg amibe léptem,
amikor hazaszaladtam és ki akartam kerülni a tócsát,
de nem figyeltem egy szétázott rögre, a reggelt nem
ez tette tönkre; ami tette, nem titok, de már törölve.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.19. @ 11:37 :: Kőmüves Klára
