Honnan is tudhatnám én, milyen idők jönnek,
szakadhatnak-e láncok, bennem megkötöttek,
születnek-e új mesék a régieken túl,
nyugtatóak lesznek-e vagy megráznak vadul.
Nem tudom, majd mit kínálhat nekem a haza,
vérterítőt kíván-e még földünk asztala.
Tavaszunkra jöhet-e még földalatti fagy,
bírja-e majd vacogásunk isteni agyag?
Becsülettel hallgatjuk-e egymásnak szavát,
lesz-e tiszta gondolatunk, bűnét bánt, saját?
Lehet-e még asztalunknál éppen annyi szék,
ahol megfér békéjében minden nemzedék?
Ölelhetnek, csókolhatnak-e még szép szavak
vagy hamisságaikba fojtva összeomlanak?
Tisztességben temetjük-e lelkek otthonát,
hogy az úton azt mondhassák: Csodás a világ!
Legutóbbi módosítás: 2010.04.03. @ 06:33 :: Kőmüves Klára