/ saját fotó/
Velem vagy újra itt, nem kérdezem, miért is,
könny? a délután, fölém derül az ég is,
friss nyírfaágakon árnyéka, csöndje lebben,
tavaszi selymes ár, ahogy még soha szebben.
Egy vén rigó fütyül, jó karmesterhez illik,
a kórus válaszol, lelkem lelkedre nyílik.
Zenél a rím szavakban, fecseg a dallamon,
ma rólad szól, s ma nékem, nem ?zöm el, hagyom.
Eljöttél, víg a ház, fényre nyit ablakom,
veretes bibliám, verseid olvasom.
Mormolják, s hallgatom, az ismer?s sorok
a holnapot, a rendet, ahogy te gondolod.
Gyárudvaron ha kószálsz, s elér az alkonyat,
lázong veled az éj, a sínre zárt vonat.
Érzem, nem könnyeden lépsz át a könnyeden,
szivárványcsöppjein a bánat visszanéz,
szerelemeid ölelni mégis lendül a kéz…
Lélekbúvárod én, engedd meg, hadd legyek,
ha kérdenek majd rólad, tudjam az éneked,
mert korhadó a sors, varázsa nincs mesénknek,
mint összetört cserép, üres és torz az élet,
dühödtebb lett a kor, tompább az érzelem,
a régi gazdag kertben ma bojtorján terem.
2008
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:26 :: Koosán Ildikó
