az ajtó nyitva
-talán várnak-
koppanó léptek
elhalnak
ágyszélen ülni
csendet majszolva
a megszokott képek
fogvatartanak
üres falakon
pajkos fény játszik
árnyékok táncolnak
a hétköznapi porban
gondoltam szépeket
-álmodni felesleges-
kitártam ablakokat
szétrugtam torlaszokat
negyvennégy évem
-megszokhattam már-
negyvennégy gyerek
játszik a porban tovább
