M. Fehérvári Judit : Hangfestő dal

*

Az én időm valami Más.

néha oson, de mindig

gyalogosan jár.

Tutyimutyi órák

mind elromlottak

a karomon és a falakon

elhagyva, elfeledve

sok-sok víg napom.

Elsirattak engem,

mert eretnek-nóta

dalol ereimben

-fel-felszökkenő artériasugár-

libben a tavasz

loccsan a zápor

csatamezők nyoma

ma már nem lélekvarázs

alamuszi módra

pipogyán zizzen

a zápor

porzik a gyász.

Legutóbbi módosítás: 2010.04.03. @ 05:30 :: M. Fehérvári Judit
Szerző M. Fehérvári Judit 168 Írás
2010. karácsonyáig középiskolai történelem-orosz- magyar-tánc -és drámapedagógus voltam, aki akkor egy művészetoktatási intézményben próbálta átadni mindenféle tudását. Ez volt életem második munkahelye. Az első, a volt alma materem, egy Vegyipari Szakközépiskola, mert az egyetlen napig sem űzött alapszakmám általános vegyész. Akkor, 2010 év végén elhatároztam, hogy belevágok az ismeretlenbe... Jelenleg pedagógiai szakmódszertani cikkeket írok egy újságnak. Az irodalom felüdülés és kikapcsolódás, rejtvény és néha megoldás is, de sajnos egyre kevesebb időm van rá, s minél inkább belemélyedek, annál inkább rádöbbenek minden hiányosságomra. Ez néha aztán földhöz is vág... Meg a gravitáció... Ennél többet nem szoktam elmondani magamról, s ezt is azért tettem, mert ma ilyen kedvemben voltam... Debrecen, 2012. március 31.