Kassai megpróbált nyugalmat er?ltetni magára. Megigazította a nyakkend?jét, majd belépett az ajtón. Az üvegablak mögött gubbasztó hivatalnokn? alaposan végigmérte, amit?l viszketni kezdett a nyaka.
Biztosan látszik rajtam, hogy elmúltam harmincöt – vörösödött el a férfi. Ennek ellenére megpróbált mosolyogni.
– Az alkalmassági igazolványomat szeretném meghosszabbítani. Még egy hónapig érvényes, de gondoltam, jobb, ha hamarabb eljövök – köszörülte a torkát Kassai, hogy ezzel leplezze hangja remegését.
– Az orvosi igazolásokat – vakkantotta a kontyos tisztvisel?n?, fel sem emelve tekintetét a gép mell?l. Kassai idegesen kotorászott a mappájában, majd becsúsztatta a papírokat az üvegablak aljára vágott nyíláson.
– Itt az áll, hogy maga rövidlátó – szögezte le a hivatalnokn?, mintha Kassai valami szabálysértést követett volna el.
– Már kit?zték a lézeres korrekció id?pontját – védekezett a férfi. – Néhány hét és ismét tökéletes lesz a szemem.
– Meglehet. A csigolyakopása miatt viszont nem végezhet nehéz fizikai munkát.
– Eddig inkább az eszemet próbáltam használni – élénkült meg Kassai. – 125-ös az intelligenciahányadosom. Csak akad valami ezentúl is.
– Hát ebben alaposan téved. Január óta új kvóták léptek életbe. A túlnépesedés miatt már csak a lakosság legintelligensebb két és fél százaléka folytathat szellemi tevékenységet. Fél éve még én is asztrofizikusként dolgoztam, most pedig a 150-es IQ-mal a magafélékre kell az id?met pocsékolnom – mondta a tisztvisel?n? dühösen csillogó szemmel.
– Túl sok az eszkimó, itt az ideje megritkítani az állományt – tette hozzá vészjóslóan.
– A genetikai teszteredményei sem mutatnak semmi különöset. Olyan maga, mit egy szürke egér – folytatta. – Gyereke van?
– Még nincs. Nem volt rá id?… de tervezzük – rebegte Kassai.
– Jobb, ha elfelejti! – ikszelt ki egy rubrikát a hivatalnokn?. – Maga kémiai kasztráción fog átesni. Nem érdemes szaporítani az ilyeneket.
– De nekem azt mondták, 125-tel korlátozás nélkül át kell, hogy menjek – próbálkozott a férfi.
– Ne vitatkozzon velem, mert mindjárt feldühödök. Örüljön a szerencséjének, hogy nem altatják el. Tett bármi említésre méltót valaha életében?
Kassai a marketingosztályon eltöltött évekre gondolt. A legnagyobb elismerést egy szintetikus húspótló szlogenjéért kapta. Azt is évekkel azel?tt.
– Nem nagyon – felelte megtörten.
– Na látja – mondta a tisztvisel?n?. – Nem érdemes játszania a nagyokost.
– De mihez kezdhetek egyáltalán?
– Az biztos, hogy ezekkel az adottságokkal nincs sok lehet?sége. Javaslom esetleg a gyógyszerkísérleteket, és mostanában a tehet?sebbek egyre több emberi házi kedvencet vesznek magukhoz. Ha kibírja egész nap négykézláb, egész jól megélhet bel?le. És természetesen választhatja az altatást is. Garantáltan fájdalommentes, cserébe ráadásul állami pénzen hamvasztják el.
A férfi nem válaszolt. Habár eddig sem voltak túlzott elvárásai, arra azért mégiscsak számított, hogy az alkalmassági igazolványát meghosszabbítják. A tisztvisel?n? szórakozottan kopogott tollával a pulton. A lehorgasztott fej? férfit méricskélte.
– Van egy ajánlatom – szólalt meg végül. – Az Ã?°rhivatalban önkénteseket keresnek a Reménysugár nev? bolygón létesítend? kolóniába. Három fényévnyire van innen, és mellesleg ez az égitest volt az utolsó felfedezésem – jegyezte meg a tisztvisel?n? némi melankóliával.
– A legf?bb szempont, hogy a kolóniában teljes legyen a genetikai lefedettség. Ha vállalja, a kasztrációtól is eltekintünk. Azért az tudnia kell, arrafelé folyton dögmeleg van, és meglehet?sen kénes a leveg?. Ezzel együtt valószín?, hogy tíz-tizenöt évet simán lehúzhat. Addigra meg már úgyis ötven körül fog járni. Mindenesetre odaát semmi más dolga nem lesz, minthogy életben maradjon. Nem rossz perpsektíva, igaz? – mosolyodott el el?ször a tisztvisel?n?. – Na mit szól hozzá? Ha érdekli, itt írja alá.
Kassai nem sokáig gondolkodott. Miközben a jelentkezési lap aljára kanyarította a nevét, megsz?nt a kézremegése. Még az sem jutott eszébe, mit mond majd otthon.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.20. @ 14:00 :: Magyar Csaba
