Marthi Anna : Belső tájak

2010.04.13. Marthi Anna Vers 7
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás
-Verseny-
Kép: részlet “A semmi ágán” című filmből.
József Attila átitatódott.

 

 

 

 

Mint mikor a hópehely a parázsra ül,

Úgy feszül odakinn a csönd.

 

Borúlátó éjszakáknak

Fénytelen otthonában

Mélyen megbúvó magány a csönd.

 

Üres, kopott útjain

„Lohol a város lomha csendje.

Engedve a holdsugárnak,

Ki a szürke ágon megül,

Lassítva útját: elszenderül.”

 

Karc és gránit kövek rendje.

Bádog kukák kongó csendje.

 

*

 

Halott lelkem halkan meditálgat.

Ülök benned, imádban csöndes ég a táj.

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.13. @ 08:47 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak