Vörös alkony már
az égbolt keskeny szája.
Utcánk vérszegény.
*
Két kézben a kéz,
lélekmélyről néz a szem,
hol bomol az ész?
*
Benned rezzenek,
és te is bennem rezzensz.
Egymásé vagyunk.
*
Sírásod apró
katibogara szívem
felé indult el.
*
Tenyeremből kérsz
harmatot. A kis hídon
átkelsz szívemhez.
*
Elmentél kedves,
talpadon rózsaszirmok,
kebleden remény
volt és hódolat.
Kezeidben a lekvár
színarannyá vált.
Legutóbbi módosítás: 2019.11.12. @ 14:54 :: Marthi Anna
Nyomtatás Olyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott [… Tovább]
Nyomtatás amivel tartod a tejberizst azt éppen fehér homlokon
Nyomtatás pókmajom csüngve finomtested megvédett éteróriás ezt a gubbasztást már soha el nem felejtem mégis te voltál
Nyomtatás Egy darabka múlt kéretlenül ránk zúdult. Rejtélyes jelen. Fellélegeznek az erdők, folyók, hegyek. Most mi áldozunk. Új tavasz üzen: kertben virágzó fáink reményt ringatnak. Minden ébredés lehetőség: változni, újjászületni. Tavaszi napfény szépítő óráira bejelentkeztem. Harangszó némít hiú haragot. Hangja [… Tovább]
Nyomtatás Őszi haikuk Koosán Ildikó vértócsába fúl az ég bevérző kékje ha alkonyodik lombtalan fák közt egyre messzebbre lát a merész tekintet aki szeretné látványát élvezni még érzi a halált az idő [… Tovább]
Nyomtatás szél gyűrte felhők palástja lóg az égről sírdogál az ősz x gyengülő fények fakó levélre hullnak késő üzenet x indián nyarak emlékét felidézi úszó ökörnyál x ködös hajnalok fátylaiba burkoltan közelít az ősz x rőtarany fények lobbannak rózsa szirmán [… Tovább]
Nyomtatás Hervad az erdő, csípős a hajnali dér. Lomhák az esték. Harmatos fűben lassan poroszkál a méh. Zárul a kaptár. Rövid a nappal, elpihennek a tyúkok. Nyárutót érzik. Falusi csendben halk tücsökkoncert szól bősz szarvasbőgéssel.
Nyomtatás „Számomra – az irodalmi köröktől messze élő embernek – a Nyugat a tiszta, romlatlan levegőt, az irodalom mércéjét és a tiszta értékek védelmezőjét jelentette.” (Károlyi Amy) „Azt, hogy kihez jut el egy vers, egy szó, talán a virágpor sorsához [… Tovább]
Nyomtatás „Itt vagyunk, mi, kárvallottak, nem fizettek, jól megloptak” (Írók) Humoros, olykor már a szatírába hajló, kalandos időutazásra hív Kaiser László könyve. A végig provokatív szöveg archaikus nyelvhasználata, s a szövegkönyv önmagában is Madách Imre és Arany János stílusára építkezik, [… Tovább]
