Marthi Anna : Rajogó

mottó: ” Lehet, hogy a csillag, mire nézünk, rég nincs. / Lehet, hogy az óránk rég rosszul jár, / s nincsen idő – mire úgy hittük rég. / Sötét az éj – mert bárki lehullhat, / mit véltünk öröknek – mind odahagy, / mítoszaink mind belsőnkbe nőnek, / s ráég a testünk, míg élve marad.” Petz Gy

 

 

 

Rajogó

ki vagy bennem hó-hahó

rajzás idején roppant sűrű

fáj az éj

feketeség mindenütt

a csendben tikk-takk üt

ha meglátsz egy csillagot

szerény fénye kacsint lop

egy sugarat hoplahopp

lélekszemed elmereng

bár lennék csillag

szép lepel

melyre ráfeszül az ég

csillagokkal szerteszét

lennék szemedbe bújó

kis vitorlás kék hajó

hátha e rezgő vízen

érezhet valamit szívem

ha érteni nem is fogom

 

lehetne mégis más nyomom

női szívvel meglesem

élet egén e tengeren

játszva szóval billegőn

ki üzen épp nekem hőn

áhított illanót

pillanatban villanót

kis kerek szó-kapun

hajókázik befut pont

hadd fordítsa lelkemet

kifelé e kikelet

tavaszhozó szépeket

írj rajongód én leszek

 

Legutóbbi módosítás: 2019.05.29. @ 13:22 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak