feszegetem a rázárult látványt
pattanna bel?le egyetlen kép
titkos lehet?ség
kódolt üzenet
és mint meleg vér feltárt sebb?l
elborít a sírás kegyelme
a simogató kézzé gömbölyült fájdalom
de megvakult a képzelet
szemem nem bírja áttetsz?vé fényezni
jeltelenné sötétült tárgyak halmazát
poharam tagadja a szomjúságot
az ágy nem hisz az álmokban
az ajtóm elfelejtette hol lehet a kijárat
tárgyak bezárt koporsók
meghalt a feltámadás
isten ismeretlen helyre távozott
holnapra reggel sem lesz
feküdj mellém akár halottnak
megváltatlan éjszakán
oldozd megkötött lélegzetem
suttogjuk el az arcnélküli viaszbabáknak
a törvénytudók megint tévedtek
egyetlen cseppt?l kiáradhat a tenger
Nagy Katalin Erzsébet : ismeretlen
2010.04.13.
Nagy Katalin Erzsébet
vegyes
15
Szerző Nagy Katalin Erzsébet
13 Írás
A tegnapok
állig gombolkozva
ólomkabátokba
vonulnak
vonulnak
vonulnak
az emlékezet peremén.
Egyszer elérkeznek Nincsenmost országba.
Ahol összeszűkül a tér
mint fénybe fulladt pupilla
és nem lombosodik lélegzet
néma sikoltásként
visszhangzik csak tüdőben.
Csonttá fagyott surrogás
szárnycsapások peregnek egyre
égbe szorult madarak tollahegyéről.
Megállt a folyó
partjai sodródnak mentében.
Kőmúlt koppan
törik
szakad
vérzik
tíz körmöm
ahogyan törmelékéből
kikaparnálak.
Ragyogna tengerillatú ölelésed.
Rozsdás tábla integet;
Vigyázat!
ÃÂlomomlásveszély.
http://www.youtube.com/watch?v=gnc2APruqps&feature=player_embedded