amit mondok
mintha már jártam volna erre tegnap,
s valami szövegfélét hagytam volna
itt a múltnak, s neked,
de hasztalan olvasod a sorokat,
ha nem látod köztük a megbújt
gondolatokat;
ne kerüld ki a kérdést, ez nem egy kvíz,
s nem is játék, nem puzzle,
mint az élet, a gond;
csak menekülnek a stigmák,
s egyre jobban elkeserítenek ezek az égi jelek;
ha az Isten is megmondta, elemezni kár,
csak ha id?d engedi, de akkor te vagy az ostoba,
mert meghal az id? és meghal a csend;
irigy ember földönfutó s vet? csak,
hiába magyarázom a lényeget,
elfordulsz a tükört?l,
mert úgy mindig kényelmesebb lesz;
én csak jól érzem magam, míg lehet,
nem vágyom rá, hogy megértsd egyszer?
énekem, ami csak az enyém,
de neked, vajúdó szörnyeteg,
hidd el, üzeneteim ott lesznek
veled, s ha lezárod, leteszed a
papírt s tollat, attól még nem lesz rosszabb,
ha egyetlen egyszer megírtad
egy szem igaz versedet.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.26. @ 19:04 :: Pápay Zsolt
