Fogadd el versnek, mi életedb?l kimarad,
Nem az élményt, de annak hiányát;
Tudod, mi minden öröme vár így rád?
Nagyobb e végtelen, mint az a kevés,
Mit tényleg fogsz, valóban, rajtad át,
Akárha ennél, emésztenél, ürítenél,
S bármi menne benned végbe – vége.
Miféle nagy királyság – így tiéd, te nagy,
Hisz erre vágytál, más mi kéne, mondd;
Ki egészre tör, s a mindet kapja majdnem,
Lépjen át nüanszokon: mi van s itt épp.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.28. @ 19:47 :: Petz György