Hét hónapja gyerek voltam
anyámat lecsutakoltam
megcsodáltam ifjú b?rét
sajnálkoztam öreg testén
lába körmeit levágtam
panaszkodott – meghallgattam
veszekedtünk ahogy kellett
ment volna már nem engedtem
a lakásból ki már sosem
messzebb menne az Istennel
perlekedett nem is velem
minek is neki élnie
oly rég magát elfeledte
aki itt van az a múltja
hetvenöt év össz’ halottja
hét hónapra koraszülött –
árva lettem mint azel?tt
kitalálom apám-anyám
nem zavar már a valóság.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.20. @ 21:53 :: Petz György