“Szeretném, ha vadalmafa lennék!”
nem sikerült els?re,
küldte az isten
újra a megváltót,
de ez már ateista volt,
istenhiánnyal
és olyan nagy ésszel,
amib?l kilógott
a megszerkesztett
valóság, amit nélküle tettek,
pedig ha kérdik,
komorabb, vadalmafás lenne,
meg szétosztható,
és mégis játékos;
akire lehet, jaj,
nagyon vigyázni,
mert maga sosem öl;
és most tanítani róla
a vigyázást f?leg:
ne szégyelld, ha élsz,
ha vele nem halsz,
hiszen minden halál
az életr?l szól,
az övé különösen
Legutóbbi módosítás: 2010.04.09. @ 21:11 :: Petz György