Egy vagyok csak én is a sokból,
mint megkergült hangya a bolyból
kavargok szüntelen…
Percr?l – percre, óráról – órára
teszem magam egyre próbára,
tán megtalálom önmagam…
Mint megbolydult kasban a méhek,
bennem úgy zsong, kavarog a lélek,
tán már csak hálni jár belém…
Szedett – vedett kusza érzéseket
kopott zsákomba rendezgetek
gy?rött életem mellé…
Legutóbbi módosítás: 2010.04.21. @ 14:16 :: Purzsás Attila
