” Ki adhat tisztát a tisztátalanból? ” (Jób k.14. )
Kit asszony szült, az rövid életű mind,
mert útját háborúk kísérik
bőven, ahogy bő a kénköves zápor.
Lassan vetik, gyorsan beérik.
Átzsongja a tavasz, virágként bontja
mézédes kelyhét észrevétlen.
Oly gyorsan hervad el, akár az árnyék
sóhaj csak egy maréknyi fényben.
Ki adhat tisztát a tisztátalanból?
Senki! Gyarló itt minden ember.
Pehely a sorsa, mázsányi a terhe.
Mégis örök, legyőzhetetlen.
Legutóbbi módosítás: 2010.04.27. @ 09:26 :: Seres László