Seres László : Perlekedés önmagammal

Hallgatok

hogy megértsd a szavamat

nem suttogok

nem is kiáltok

egyetlem kiút ami megmaradt

ércharang zúgásaként

elébed hullani térdre

mikor villám sújt s zeng az ég

ha  szólsz

én megváltom érted a világot

csak engedd

hogy hozzád visszatérjek

 

Örjöngök

lázadva harag nélkül

bénít a csend a méltánytalanság

szívem se nyugodt

lelkem se békül

mintha rég volt bűnöm mentegetném

hogy a kínhalálra

méltó legyek

makacskodásod ára balgaság

letört ágra visszatűzött levél

 

Vezeklek

lelkemre nem hat gyógyszer

oldozz fel Kedves

gyónni szeretnék

az áfium a kimondott szó lesz

s higgy a rám rót penitenciákban

menny vagy pokol jut osztályrészül

ha érted mindent elveszítenék

neked késő

nekem meg hiába…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2010.04.11. @ 16:50 :: Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.