Kerestelek a kövek alatt,
poros sarokban, padlórésen,
vaskos könyvek sárga lapjain
és minden megvetésben.
Kutattalak tükrében a tavaknak –
áldott homlokok felett,
huszonhat évig mind, mind
csak téged kerestelek.
Pedig itt vagy egy csepp vérben,
nehéz sóhajban – velem.
Ha nem is érzem kezed a vállamon,
ha nem is látlak… Istenem.