Szendrői Csaba : Oral

Romjaink vannak

Restaurált várak vagyunk

Egy szemétb?l emelt

Domb éteri metszéspontján

 

Konzervált fém egy

a korrodált világ végs?

Fényl? gyújtópontja

 

Diadal lehetnénk

Emelhetnének magasba

Minket mint kard

Vagy gazt öl? machete

 

De csak szemet hunyunk

Egymás alvásába ébreszt

Minket a nagy séta

 

Kár azt is mondhatnám

De rég nem a mással

És magánhangzók

Halmaza a szó

 

Túl mutat minden anyag

Az id?n a téren

Hömpölyg? folyó

 

Meg fogunk halni

Hiába tervezzük ha így

Csak eltökélten döntünk

Senkit sem érdekel

 

A sorsban hinni, különben

A világ állva nevet

S az én száját tátva térdepel

Legutóbbi módosítás: 2010.04.23. @ 09:44 :: Szendrői Csaba
Szerző Szendrői Csaba 262 Írás
Csendben akarok lenni, de csak beszélek, néha beszélni akarok, olyankor hallgat a lélek, néha tekerem a szót is, néha csak elszívom a mondókám, néha csak gitározom az izomrostjaimon, olykor kísérem is gordonkán...